Olvastam Gulyás György Bűneim… bűneim? című könyvét (Békés, 1988. Lektor: Szokolay Sándor, Czine Mihály, a kézirat gondozója: Gyarmath Olga) az 1946–1954 között a Békés melletti Tarhoson (Tarhos-majorban) létrehozott énekiskoláról. A háború utáni hittel teli újjáéledésben (álmodozások kora) valahogy sikerült megalapítani ezt az iskolát: sokak mellett Keresztury Dezső, Ortutay Gyula is bábáskodott fölötte, Kodály eleinte ellenezte, de az iskolában folyó munka meggyőzte. Az egykori kastélyparkban tantermek, kollégiumok, tanári lakások épültek, és felépült a koncertekre alkalmas hatalmas Zenepavilon. Gulyás György iskolája a középpontba a zenei anyanyelv tanítását helyezte, minden más ehhez kapcsolódott: néphagyomány, hangszeres tudás, helyes beszéd. Módszerében a régi református kollégiumi gyakorlat, a Bolyai- és Györffy-kollégiumok hagyománya, valamint a makarenkói elvek (önfenntartás, mindennapi munka) ötvöződtek. Azután 1954-ben, nyilván racionalizálási szándékkal, egyetlen tollvonással megszűnt az intézmény. Gulyás György ennek a történetét, hányattatását, meddő próbálkozásait írja le. – A rendszerváltáskor legalább a zenei napokat élesztették újjá, azután voltak ott szép magyar beszéd-tanfolyamok, néhány éve pedig magánkézbe került az egész terület, de a tulajdonos szálloda mellett nagy súlyt akar helyezni a művelődésre: éppen most a Zenepavilont újítja fel, táborokat támogat. Így kerültem el én is az olvasmányokból ismert Tarhosra, láttam a pozitív törekvéseket, végigsétáltam a parkban, megnéztem a pavilont, és előadást tartottam iskolásoknak, érdeklődőknek. – Miközben fölelevenítettem az iskolaalapítás emlékeit, elgondolkodtam azon, hogy nekem is hány és hány nagyszabású ötletem volt: velencei és balatoni rádió, gödöllői főiskola (ELTE TFK GKH) – éppen a rendszerváltás nagy hitében, tele ifjú erővel, ötlettel, majd később a magyar nyelvstratégia és intézménye: a Magyar Nyelvstratégiai Intézet. Ez utóbbi megvalósult. Nekem is voltak és vannak „bűneim”, mert folyamatosan tenni szeretnék, s ez nem mindenkinek tetszik. – Ahogy Gulyás György rövid életű iskolájából serkent ki az egész magyar zeneoktatás, és mai zenei életünk számos meghatározó egyénisége, úgy talán az én működésemnek is van/volt valami haszna. Néha megveregetik a vállamat ezért.
